-

                    Télvégi szonett                          

Már reménykedtem,hogy megjött a tavasz,

s a lélekölő telet temethetem.

Balgám hittem:őszig már nem reszketek,

s nem nyögnek a fák a szél ostora alatt.

 Mélyen beszívtam:új erőre sarkall

a nyújtozkodó Föld friss lehelete.

Dalra hangolta télbe ájult lelkem,

s az víg pacsirtaként trillára fakadt.

De körbefont újra jegesen a szél,

Fehér köddé vált ajamon a sóhaj.

Rémülten éreztem:újra fáj a tél......

...Kacsák fáztak a szél borzolta tóban,

pocsolyákra húzott kabátot a jég...

S fásult szivem nem hitt többé a jóban!

-

Oldal: tél
Köszöntelek a honlapomon! - © 2008 - 2024 - pegazusmoha.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat